A magyarországi energiarendszer – hasonlóan a többi európai országéhoz – számos piaci szegmensből áll. A villamos energiát a különböző erőművekben termelik meg, Magyarországon a legnagyobb erőmű a Paksi Atomerőmű, amelynek négy blokkjában termelik meg a hazai villamos energia körülbelül felét. Ezen kívül vannak a rendszerben széntüzelésű, gáztüzelésű (ezek olajtüzelésre is átállíthatóak), biomassza erőművek, és kisebb mennyiségben víz- illetve szélerőművek is. A megtermelt áramot, valamint az ezt kiegészítő importot az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. nagykereskedő cége veszi meg. A folyamatot a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. felügyeli, azaz szervezi az áram elosztását, amit aztán a helyi szolgáltatók juttatnak el a kisfogyasztókhoz. Az ipari felhasználók nem a helyi áramszolgáltatóktól veszik meg az áramot, hanem a versenypiacon szerzik be, többnyire az áramkereskedő cégektől, akik nagyrészt ugyancsak az MVM áramkereskedőjétől vásárolják meg azt, de kisebb mennyiségben közvetlenül importból is beszerezhetik az energiát.
Mert nagy megbízhatósággal, az országban legalacsonyabb áron, tisztán és biztonságosan állítja elő a villamos energiát.
Egyetlen ország sem képes egyfajta energiaforrásból kielégíteni az igényeket, ezért minden állam megpróbálja összeállítani a legkedvezőbb felhasználási arányt, az úgynevezett energiamixet. Vannak olyan országok, amelyeknél a földrajzi adottságok miatt meghatározó a vízenergia, a tengerparti államoknál pedig a szélenergia használható ki az átlagosnál jobban. Vannak országok, ahol saját kitermelésből nagyrészt fedezhető az energiatermeléshez szükséges földgáz, de sokan támaszkodnak a nukleáris alapú energiatermelésre. Magyarországon a megújuló/megújítható energiaforrások (szél, víz, nap, geotermikus, biomassza) nem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre, de a hagyományos fosszilis energiahordozókból nem tudnánk elegendő energiát előállítani, ezért szükséges az atomenergiát is bevonni a termelésbe.
Azért, mert egyrészt a megújuló energiaforrások nem biztosítják az igényekhez illeszkedő folyamatos és nagy mennyiségű villamosenergia-termelést, másrészt a megújulókkal sokkal drágábban állítható elő a villamos energia. Környezetünk és a fenntartható fejlődés érdekében természetesen szükség van a megújuló energiaforrások lehető legnagyobb mértékű alkalmazására is, de szem előtt kell tartanunk a realitásokat.
Igen, mert nem bocsát ki üvegházhatást okozó szén-dioxidot, nitrogén-oxidokat, kén-dioxidot, és így nem járul hozzá a globális felmelegedéshez, valamint a savas esők kialakulásához.
Igen. Az országban a legolcsóbban termeli a villamos energiát, és árnövekedés-visszatartó hatása is van.
Az atomerőmű működése során arányaiban kis mennyiségű radioaktív hulladék keletkezik, ezt összegyűjtik, kezelik és felügyelik a végleges elhelyezésig. A kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére 2012-ben adták át Bátaapátiban a Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló felszín alatti létesítményeit. A nagy aktivitású hulladékok jövőbeli tárolójának kutatása a Mecsekben, Boda térségében zajlik. A kiégett atomerőművi üzemanyag nem hulladék, jelenleg az erőmű telephelye mellett egy külön létesítményben (meghatározott ideig, 50 évig) tárolják. A későbbiekben ez az üzemanyag feldolgozható és újrahasznosítható, illetve a nagy aktivitású hulladékok tárolójában is elhelyezhető.
Az erőművek biztonságát a nemzetközi szervezetek mellett az adott ország nukleáris hatósága is rendszeresen ellenőrzi. Magyarországon az Országos Atomenergia-hivatal (OAH) feladata a nukleáris felügyelet. Az atomerőművek biztonságát nagyon szigorú előírások szabályozzák, ennek része egy rendszeres időközönként elvégzett ellenőrzés, amelyre Pakson is mindig sor kerül. Ennek ellenére lehetnek olyan üzemzavarok, amelyek a felügyeleti hatóság beavatkozását is igénylik. A nukleáris üzemzavarokra és balesetekre egy hétfokozatú nemzetközi skála (a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála /INES/) vonatkozik, amely az üzemzavar vagy az esetleges baleset mértékétől teszi függővé a tennivalókat és a tájékoztatást is. A paksi 2003-as üzemzavar egy olyan művelet közben történt, amikor a fűtőelemeket tisztították a reaktor melletti medencében. Az üzemzavar – bár komoly közfigyelmet kapott – semmilyen radioaktív kibocsátást nem eredményezett, és egyáltalán nem volt befolyással az erőmű biztonságára. Az üzemzavar a skálán a hármas besorolást kapta. Következményeit azóta teljesen megszüntették, a sérült fűtőelemeket eltávolították és az érintett blokk teljes teljesítménnyel üzemel.
A nukleáris balesetekkel kapcsolatos tájékoztatás javítása indokolta, hogy az OECD nukleáris kérdésekkel foglalkozó részlege, valamint a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) összeállítson egy "Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálát". Az üzemzavaroknál három, a baleseteknél pedig négy szint különböztethető meg.
A paksi atomerőmű négy, VVER-440 típusú blokkját 1982 és 1987 között helyezték üzembe. Az eltelt időszak üzemeltetési tapasztalatai alapján 1994-re az erőmű elvégezte a blokkok biztonságának teljes újraértékelését. Az 1996–2002 között végrehajtott „Biztonságnövelő intézkedések” (BNI) elnevezésű program eredményeként a paksi blokkok biztonsági színvonala megegyezett a hasonló korú nyugati atomerőművek biztonsági színvonalával. Az eredeti 440 megawatt villamos teljesítményt a turbina átalakítása és a szekunder köri rekonstrukció révén, a hatásfoknövelésnek köszönhetően fokozatosan 470 megawattra növelték. A további hatékonyságnövelést a reaktor hőteljesítményének emelésével lehetett elérni, amit a nemzetközi tapasztalatok is megvalósíthatónak mutattak. A körültekintő megalapozó munka és a sokrétű átalakítások révén az atomerőmű négy blokkjának névleges teljesítménye fokozatosan elérte az 500 megawattot, az utolsóként elvégzett rekonstrukciónak köszönhetően, 2009-től már mind a négy blokk 500 megawatt teljesítménnyel üzemel, így az erőmű összteljesítménye 2000 megawatt lett.
Előre rögzített szabályok szerint az atomerőmű berendezéseinek használatát, a blokkok üzemeltetését addig, amíg az biztonságos és gazdaságos. A Paksi Atomerőmű esetében ez az eredetileg tervezett 30 éves üzemidőn túl, további 20 éves működtetést jelent, természetesen a biztonság szem előtt tartása mellett.
Igen. A biztonság színvonala megfelel a hasonló korú nyugati blokkokénak. Tudásunk bővülését, a nemzetközi tapasztalatokat a biztonságnövelő intézkedések segítségével érvényesíti az atomerőmű a mindennapi gyakorlatban. A blokkok több mint 20 éve megbízhatóan üzemelnek és az üzemidő-hosszabbítás során alapfeltétel, hogy az atomerőmű biztonsága nem csökkenhet.
A nemzetközi tapasztalatok és a világ más atomerőműveiben elvégzett műszaki vizsgálatok is azt mutatják, hogy biztonságosan meghosszabbítható ezen atomerőművi blokkok üzemideje.
Folyamatos anyagszerkezeti ellenőrzéseket és az elöregedett berendezések tervszerű cseréjét, a többi berendezés állapotmegőrző, tervszerű karbantartását.
Az atomerőmű humánpolitikájának szerves része a közép- és felsőfokú intézményekkel való szoros kapcsolat a megfelelő szakember-utánpótlás biztosítása érdekében.